megrogyni. az utóbbi napokban a munka teljesen padlóra tesz, egyszerűen a mai nap volt a csúcspont, az utolsó csepp, a cérna szakadás, hívhatjuk akárhogy. amióta kaptam egy csapatot, a saját munkám mellé még ezt is koordinálnom kell, és őszintén nem látok át az egészen. az asztalom úgy néz ki, mintha a németek megbombázták volna, csak itt én hullok darabokra papír formában. reggel  kifejezetten pozitívan kezdtem a napot, aztán jött az első sokk: szombat óta nem jó a szerverünk és nem tudják mi a probléma. na nekem ott kezdődött a gond, hogy minden a szerveren van fent, így totál stresszben voltam hogy az első 12 órás műszak már katasztrófával indul, és pont velem történik ez, hogy legyen egy újabb felület, amire a kis főnököm köpködheti a mérget. ugyanis amióta a nagy főnök nekem adta ezt a melót, én kb fekete bárányként pompázok a kis főni szemében. no de mindegy, jó pár telefon és egy csomó kihullott hajszál után, sikerült kijavítani  a kockáknak amit kellett, így időben el tudott indulni a kis csapatom. talán az egyetlen jó dolog ebben a napban az, hogy a srácok jól haladtak a munkával és valószínűleg jók lesznek a számaink is nap végére.  na de mivel hónap vége van, így a saját dolgommal is kell foglalkoznom, mivel zárás van, bérszámfejtés stb, szerdára már a vezetők által aláírt papírokat kellene leadnom, de egyelőre azt sem tudom hol áll a fejem. szinte semmi sem sikerült úgy ahogy kellett volna, a kezdetleges lelkesedés mára elfogyott, délben álltam fel először rendesen az asztaltól hogy elfogyasszam a kis reggeli ebédemet így egyben. egész álló nap csak a telefon lógott a fülemen, de folyamat mondták le az időpontokat és a szerdai ütemezésem eddig sehogy sem néz ki. úgy érzem mintha beletört volna a bicskám ebbe, de próbálom nyugtatni magam hogy csak a kezdet döcögős, szépen lassan majd talán beáll a rendszer és akkor minden fasza lesz. legalábbis bízom benne, mert a mai nap végére már annyira fájt a fejem és annyira nyűgös is voltam, hogy pár kósza krokodil könny is kiszökött a szememből és az élettől is elment a kedvem. bosszantó, hogy van aki kidolgozza a belét, és látod hogy vannak az "egyesek" akik basznak csinálni bármit is, és jóval többet is keresnek. ez van, mindig az erősebb kutya baszik. hazafelé gyors beestem a sparba hogy legyen valami kaja is itthon, de főzni sincs hangulatom, így inkább vettem macskakaját plusz egy eper dzsemet és jóccakát. még szerencse hogy itt van ludovico einaudi, ő mindig csodálatos partner az ilyen napokon. egyszerűen imádom minden mozzanatát, legyen az bármi. ilyenkor azért is rám jön a picsogás, hogy én hülye állat miért hagytam abba a zongorázást és hogy valójában iszonyat hiányzik, mert nagyon ki tudna kapcsolni, csak ugye kellene egy zongora, ami a másfeles panelba abszolút megoldható lenne. khm. na de nagy szenvedésem kellős közepén, felhívtam bunkót, akivel beszéltünk egy laza 45 percet a semmiről. szeretek vele beszélgetni, habár néha nagyon nehezen indul a kommunikáció, sőt mostanában egyre kevesebbet keres, ami furcsa mert már megszoktam hogy mindig felhív. számítottam rá, hogy egy idő után megunja az egyoldalúságot, és ez most jött el kb. én pedig megint mocskosul önző vagyok, mert rázúdítom minden szenvedésem, ő pedig meg is hallgatja. no de valami vidám dolgot is kellene írnom..láttam I blogján az új képeket a jövevényről és még nem olyan régen mondtam is neki : tuti hogy fiú lesz. most már ezer százalékig biztos vagyok benne, és az ultrahangon is pedzegették hogy fiú :) nem tudom miért van ehhez érzékem, de T barátnőmnél is egyből megállapítottam hogy bizony egy ficsúr bújik meg a hasában. lehet látnok vagyok, nyitnom is kellene egy jósdát :D mások életében úgyis jó vagyok, ha már a sajátom kusza. mára ennyi épp elég.