amikor reggel azt mondják, smink nélkül is gyönyörű vagy...

közben tudod hogy belül rothadsz.

megrogyni. az utóbbi napokban a munka teljesen padlóra tesz, egyszerűen a mai nap volt a csúcspont, az utolsó csepp, a cérna szakadás, hívhatjuk akárhogy. amióta kaptam egy csapatot, a saját munkám mellé még ezt is koordinálnom kell, és őszintén nem látok át az egészen. az asztalom úgy néz ki, mintha a németek megbombázták volna, csak itt én hullok darabokra papír formában. reggel  kifejezetten pozitívan kezdtem a napot, aztán jött az első sokk: szombat óta nem jó a szerverünk és nem tudják mi a probléma. na nekem ott kezdődött a gond, hogy minden a szerveren van fent, így totál stresszben voltam hogy az első 12 órás műszak már katasztrófával indul, és pont velem történik ez, hogy legyen egy újabb felület, amire a kis főnököm köpködheti a mérget. ugyanis amióta a nagy főnök nekem adta ezt a melót, én kb fekete bárányként pompázok a kis főni szemében. no de mindegy, jó pár telefon és egy csomó kihullott hajszál után, sikerült kijavítani  a kockáknak amit kellett, így időben el tudott indulni a kis csapatom. talán az egyetlen jó dolog ebben a napban az, hogy a srácok jól haladtak a munkával és valószínűleg jók lesznek a számaink is nap végére.  na de mivel hónap vége van, így a saját dolgommal is kell foglalkoznom, mivel zárás van, bérszámfejtés stb, szerdára már a vezetők által aláírt papírokat kellene leadnom, de egyelőre azt sem tudom hol áll a fejem. szinte semmi sem sikerült úgy ahogy kellett volna, a kezdetleges lelkesedés mára elfogyott, délben álltam fel először rendesen az asztaltól hogy elfogyasszam a kis reggeli ebédemet így egyben. egész álló nap csak a telefon lógott a fülemen, de folyamat mondták le az időpontokat és a szerdai ütemezésem eddig sehogy sem néz ki. úgy érzem mintha beletört volna a bicskám ebbe, de próbálom nyugtatni magam hogy csak a kezdet döcögős, szépen lassan majd talán beáll a rendszer és akkor minden fasza lesz. legalábbis bízom benne, mert a mai nap végére már annyira fájt a fejem és annyira nyűgös is voltam, hogy pár kósza krokodil könny is kiszökött a szememből és az élettől is elment a kedvem. bosszantó, hogy van aki kidolgozza a belét, és látod hogy vannak az "egyesek" akik basznak csinálni bármit is, és jóval többet is keresnek. ez van, mindig az erősebb kutya baszik. hazafelé gyors beestem a sparba hogy legyen valami kaja is itthon, de főzni sincs hangulatom, így inkább vettem macskakaját plusz egy eper dzsemet és jóccakát. még szerencse hogy itt van ludovico einaudi, ő mindig csodálatos partner az ilyen napokon. egyszerűen imádom minden mozzanatát, legyen az bármi. ilyenkor azért is rám jön a picsogás, hogy én hülye állat miért hagytam abba a zongorázást és hogy valójában iszonyat hiányzik, mert nagyon ki tudna kapcsolni, csak ugye kellene egy zongora, ami a másfeles panelba abszolút megoldható lenne. khm. na de nagy szenvedésem kellős közepén, felhívtam bunkót, akivel beszéltünk egy laza 45 percet a semmiről. szeretek vele beszélgetni, habár néha nagyon nehezen indul a kommunikáció, sőt mostanában egyre kevesebbet keres, ami furcsa mert már megszoktam hogy mindig felhív. számítottam rá, hogy egy idő után megunja az egyoldalúságot, és ez most jött el kb. én pedig megint mocskosul önző vagyok, mert rázúdítom minden szenvedésem, ő pedig meg is hallgatja. no de valami vidám dolgot is kellene írnom..láttam I blogján az új képeket a jövevényről és még nem olyan régen mondtam is neki : tuti hogy fiú lesz. most már ezer százalékig biztos vagyok benne, és az ultrahangon is pedzegették hogy fiú :) nem tudom miért van ehhez érzékem, de T barátnőmnél is egyből megállapítottam hogy bizony egy ficsúr bújik meg a hasában. lehet látnok vagyok, nyitnom is kellene egy jósdát :D mások életében úgyis jó vagyok, ha már a sajátom kusza. mára ennyi épp elég.

ahogy neki álltam most írni, szinte úgy nézek ki, mint ahogy anno mindenki Carrie-je. na jó, kicsit sem nézek ki úgy, viszont  az elképzelés nem is lenne rossz.

életem talán legfurcsább 10 percét éltem át ma reggel. váratlanul, ami annyira nem is váratlan, szóval a biológiai édesapám felhívott. az utóbbi fél évben minden hónapban legalább egyszer felhív, hogy elmesélje mi is történik vele és a végén azért megkérdezi :'na, van már barátod? ' a mai beszélgetés viszont más irányt vett, kezdte azzal hogy 52 évesen úgy érzi újra szerelmes és very happy. mindenki dobja el ami a kezében van és hullámozzon. miközben végig hallgattam a rendkívüli románc történetét, eszembe jutott hogy fogat kellene mosnom és a szemöldökömet is ideje lenne kiszedni. ő közben folyamatosan beszélt, aztán feltűnt hogy a vonal másik végén valaki bömbizik, és hatalmas vehemenciával adja elő hogy ő mennyire szereti a kicsi lányát. nos, még meg is hatódtam volna ezen úgy laza 12 évvel ezelőtt, amikor még számított volna bármit is. 8 éve nem találkoztunk személyesen, és előtte sem szakadt épp bele abba hogy apaként helytálljon. tudom, én vagyok a világon a legnagyobb rohadék és a pokolra jutok, de közöltem vele hogy igazán kedves tőle, köszi, de most mennem kell. mit kellene mondanom? én is sírhatnék hogy egy elbaszott családban kellett főként miatta felnőnöm, de akkor valószínűleg én is ugyanott tartanék ahol ő 52 évesen.

na de mivel egész héten megint élvezhettem hogy szívatnak, így a hét utolsó napján elmentünk hajókázni a kis csapattal, ami kifejezetten jó volt, és jót is tett nekem mert kikapcsolta a gondolataimat. eddig úgy néz ki, hogy minden héten elmegyünk egy alkalommal, és már alig várom a következőt. miután hazaértem, olyannyira hulla voltam, hogy örültem annak is ha nyitva tudtam tartani a szemem. végül is valami filmet néztem a tv-ben kínomban, aztán álomba zuhantam. a ma reggeli kínos beszélgetés után megbeszéltük R-el hogy ilyen szép időben délután mászkáljunk egyet, addig pedig kifeküdtem az ablakba és élveztem a napsütést. esküszöm, tényleg feltöltődtem. kellett ez a kis semmittevés az utóbbi napok, hetek után.  közben muterkával megbeszéltük, hogy holnap bejön hozzám, mert anyák napja lesz következő héten, viszont én azon a hétvégén badacsonyi bortúrán leszek, így előre hoztuk kicsit. közben már rengetegszer elígérkeztem I-nek is, de valahogy soha nem jön össze a találkánk, viszont most elszántam magam, ez lesz az írásos bizonyítéka annak, hogy 2hét múlva hétvégén én fogom meglátogatni. este pedig végre megyünk koncertezni, már másfél hónapja vártuk ezt a napot és eljött ez is. habár annyira nem duhajkodhatok, mert vasárnap futóverseny van délelőtt, így legkésőbb 2-re haza is kellene érnem..ez a terv. szándékozom ehhez tartani is magam, már 2 hónapja nem voltam így sehol, és sokkal jobban is érzem magam azóta, amióta nem arról szólnak a hétvégék hogy igyunk amennyi csak belénk fér, mert attól elviselhetőbb minden. eléggé megszenvedtem azt az időszakot, de most végre minden nagyjából a helyére került, ha már itt tartunk, igen csak megragadta a figyelmem egy gagyi idézet, miszerint; túl sok vesszőt tettem oda, ahová pontot kellett volna már tennem. - szerintem ez totálisan illik rám az utóbbi időben, úgyhogy eldöntöttem, tényleg ideje pontot tenni bizonyos dolgok végére. sokszor mondtam már, de most valóban végleg elköszöntem Nyomitól, mert sokkal több kárt okoz, mint amennyi örömet csempészne az életembe. emellett  pestitől is elbúcsúztam, egyszerűen nem illenek bele a mindennapjaimba. az egyik nekem okoz gondot, a másiknak pedig én okozok nehéz napokat. szóval idestova 1 hete szilárdan kiállok a kis pontjaim mellett, és szeretném ha ez így is maradna. :)

a napok a múlthéten úgy pörögtek, mintha muszáj lenne. a munkahelyemen komplett parasztlázadás van, mindenki fúr jobbról-balról mindenkit, a főnök meg próbál valamiféle rendet rakni, na de egy férfi egy tucat nő ellen? ki van zárva hogy akár a hangját is meghallja valaki. pedig rohadtul nem ártana, ha valaki már rendet vágna itt, mert az "imádom a munkám" lassan kezd átcsapni a "hányingerem van az egésztől"-be, ami annyira nem pöpec, mert eddig lubickoltam az egészben, most pedig a fulladás határán vagyok.

a hétvége egész klasszul indult volna, ha nem lenne ott az a volna. a pénteki napom úgy borult, ahogy azt illik, szakadt a cérna rendesen. este úgy estem be az ágyba, hogy ma aztán már tényleg mindenki hagyjon békén, még a macskám is..na jó, őt azért elviselem, de néha már ő is úgy néz rám, mint egy elmeháborodottra, ami nincs is olyan messze az igazságtól. szombatra nem terveztem semmi eget rengetőt, csak a szokásos, spontán jön valami a lábamba aztán megyek. jött is, csak nem éppen az aminek és akinek kellett volna. nyomi, mert csak hívjuk nyominak, na ő visszatérő vendég az életemben, én pedig a hülye vagyok, aki ehhez még asszisztál is. szerintem egyikünk sem igazán tudja hogy miért is cibáljuk egymás idegrendszerét, de mivel ez senkinek sem jó, így hát miért ne. imádom saját magamra a szart hozni, aztán jön a kérdés, kellett ez nekem? nyomiról annyit érdemes még tudni, szinte senki nem ismeri az ismerőseim közül, de a legtöbben ha meghallják a nevét, már forgatják a szemüket, ez azért elég sok mindent elmond róla, nem? visszatérve a lényegre, szombat este megint úgy gondolta, fontos lenne kereszteznünk egymás útját, aminek az lett a vége, hogy istenesen összevesztünk a semmin. hozzátenném, hónapokig nem beszéltünk egymással, mindig olyan szépen "válunk" el, aztán visszatér mintha mi sem történt volna.  na de ennyit róla. ma megbeszéltük bobbantkával hogy átjönnek, mert lógok nekik egy "kösziii" sütivel és hogy megint tartozhassak nekik egy ilyennel, kipilláztam hogy nézzen már rá a gépemre, és tegye rendbe, mivel én brutál mód lerombolok minden technikai eszközt ami a közelembe kerül. gyors reggel rohantam bevásárolni a sütögetéshez, aztán rájöttem hogy hoppá, vasárnap van és ugye köszipuszi orbán bácsi, kurvára nincsenek nyitva a  normális boltok, ezért egy laza 1,5 km-es kör után betértem az éjjel-nappali kisboltba, ahol kétszer annyiért megvehettem a hozzávalókat...köszi még egyszer. itthon gyors kitakarítottam sütés előtt! amit én magam sem értek, mivel ha sütök, kb a harmadik világháború készül kitörni, hát most is így történt, sebaj kétszer is felmostam. laza 4 óra alatt össze is rakta bobbant a gépem, addig a faszija felszippantotta majdnem az egész tepsi sütit, és közölte hogy innentől kezdve tudja hová kell jönni terrorizálni az embert, ha sütit akar enni. ennek rendkívül örülök, mert ezt azt jelenti hogy finom lett, ami annyira nem meglepő, mert tudom hogy ebben jó vagyok ha épp összekapom magam:D ettől függetlenül mostanában a lustaság a legjobb haverom, így utálok nekiállni sütögetni és egyéb konyhatündéres dologgal foglalkozni. úgy terveztem ma még elmegyek egyet futni, de sokkal jobban vonz az amerikai horror sztori második évada, amit nem is olyan rég fedeztem fel. szóval gyors bedarálok pár részt, aztán össze dobok valami ebédet holnapra, mert herótom van már a rendelt kajáktól.

hivatalosan is itt a tavasz, hű társam, allergia beköltözött a mindennapjaimba. összevissza tüsszögök, könnyezik a szemem, a 100-as zsebkendő pedig már kötelező tartozékom. ettől függetlenül imádom a tavaszt, végre nyílnak a virágok, a fák, kellemes idő van és valami újnak az illata lebeg a levegőben. és ha már újdonságról beszélünk, pénteken megfodrászolták a fejemet, és nagyon tetszik. elsőre nagyon furcsa, mert ha rásüt a nap egy icipicit lilás beütése van, de nem prosztó mód lila. maga a formája nem sokban változott, valamennyivel rövidebb lett de szerintem nagyon illik hozzám, szabálytalan és kicsit kócos hatása van. este rájöttem, minek üljek itthon megint, ezért kis kollégámmal elmentünk egy kört sétálni tettyére. sokszor kérdezik mi az istent tudok én állandóan csinálni a tavaknál, és ilyen helyeknél..tök egyszerű, ilyenkor elengedem minden gondom és lekapcsolom magam. hazafelé már bejelentkezett P a legjobb fiú barátom, úgyhogy hajnali háromig csak csipogtunk. szombaton reggel elindultam Robbantkához, aki a pasijával költözködik egy elég brutál környékre, mondtam is neki hogy én köszönöm szépen, de többet nem szeretnék busszal látogatást tenni nála, annál jobban szeretem az életem :D szóval egész álló nap csak takarítottunk, pakolásztunk, estére már gyufával kellett kitámasztanom a szemem mint anno Tom macskának. hozzá kell tennem, este kicsit elvesztem a magányomban, azért tudok elképzelni jobbat is, mint szombat éjjel egyedül blöfföt nézni, habár maga a film is elég jó "társaságot" szolgáltat, de azért na. így lassan 8 hónap után tényleg kezdem érezni a szingli élet hátulütőjét is. a környezetemben szinte mindenki házas, gyereke van, vagy szimplán csak párkapcsolatban él, én pedig utálok gyertyatartót játszani és mások életéből mazsolázni. no de ma jó kedvem van, így ezt hagyjuk is.

fura ötlettől vezérelve, gondoltam egyet és eszembe jutott hogy a depós korszakomban kegyetlenül bántam olyan emberekkel, akik ezt nem érdemelték meg, ezért dobtam egy gyors "sorry, pöcs voltam" üzenetet, amiből egy egész jó kis beszélgetés kerekedett ki. a partner szempontjából csak egy baj van ezzel, semmiféle indíttatásom nincs az illető irányába, de ő nem egészen abból az irányból tekint a mi "kapcsolatunkra", mint én. én is értetlenül állok a dolgok előtt, nem értem néha miért vesznek az emberek mindent "jelnek". én nem adok jeleket, ha akarok valamit, akkor kimondom kerek-perec, legyen az bármi. ha pedig az ellenkezőjét mondom ki, mintha nem vennék tudomásul. ebből megint az lesz, hogy valaki sérülni fog, és az nem én leszek.

egyébként tegnap megtaláltam életem zenéjét, habár ez a stílus azért nem áll hozzám közel, de néha ilyen vizekre is muszáj evezni.

ma reggel pont takarítás közben megérkezett a tulajom, úgyhogy gyors ki is fizettem a lakbért és kicsit csacsogtunk hogy ha már ilyen szépen berendezkedtem, akkor ráférne a konyhára is egy felújítás, amit én abszolút támogatok. mivel ilyen szép idő van, gyors rácsörögtem a csajokra, hogy eredjünk futni, mire persze húzták a szájukat, ezért abban maradtunk én futok, ők sétálnak. utána pedig hallgathatom hogy "olyan kövér vagyok" és poker arccal kell bólogatnom hogy milyen sanyarú sorsúak vagyunk. 

ééés táskás szemmel elpakolva a világ összes problémájaaaaa  ;)

k.

sokszor mondom hogy ennél lejjebb már nincs, de mindig van. mármint, most ez a vicces oldaláról fog szólni. a tegnap este folyamán különös üzenet fogadott, a cégnél egy gyakornok megtalált, aki nem elég hogy jóval fiatalabb nálam, de az első 5 perc után kiderült, egy pofátlan kretén. régen találkoztam már ilyen egoista, nárcisztikus pöccsel, de lassan már tényleg kitehetnék egy táblát „ gyökerek, gyertek. normális emberek, meneküljetek.” szóval a lényeg az egészben az, hogy miután megbombázott pár félmeztelen „hú de ki vagyok baszva” képpel, elhívott randira, én közöltem hogy ez nem fog megvalósulni, majd ezek után úgy érezte muszáj a tudtomra adnia hogy mennyire sérült a baba lelke az elutasítás miatt. nos, ma egész nap bujkáltam a cégnél, hogy még véletlenül se fussunk össze, de persze mit ad isten, ő volt az első akibe belefutottam. tipikusan az én formám.

a meló a szokásos módon még a csapból is folyt a fejünkre, nekünk meg a hajunk hullott, így nap végére megint egyenlő lettem egy mosatlan, pár napja a sarokban heverő zoknival. hazafelé viszont megcsapott a glamour napok szele, és rájöttem ideje lenne frissítenem a ruhatáramat ha már úgyis itt a jó idő stbstb. ennek örömére vettem egy brutál szép, csinos felsőt, és egy rövid ujjú kardit, amit már most imádok, oh és végre nem fekete. na jó, sötétkék, de ez már egy fokkal jobb, nem? és a legfontosabb, apró pici célokat tűztem ki a falamra post-it formájában, és holnap egy le fog kerülni, mégpedig az „új frizura”. alig várom hogy kezelésbe vegye a hajamat a fodrász, az idejét sem tudom mikor voltam utoljára és iszonyat törik a vége, plusz a színét is unom már, szóval nagyon szorítok hogy ne bassza el a csaj és megvalósuljon az elképzelésem. visszatérve a napomra, gyors bedobtam 8kor egy adag mosást, mert a szennyes kosár már nem bírt többet benyelni, utána hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a futócipőm és irányba vettem a közeli tavat, ami annyira nincs is közel..futottam egy laza 9.6km-t és persze közben találkoztam egy potenciális jövendőbelivel, akinek a kutyája érdekfeszítőbb volt mint a személyisége, de ez már csak így szokott lenni. az utóbbi időben egyébként rájöttem, klassz lenne, ha legalább az elképzelt férfi egy picit is szeretne a szabadban lenni, és nem otthon tespedni. szép gondolatok. megint elkalandoztam, tehát felmásztam a negyedikre és készültem meghalni, de kedves „volt” bejelentkezett, mert habár 8 hónapja külön utakon járunk, még mindig úgy gondolja hogy én vagyok az ingyenes pszichiátere, így megosztotta velem hogy holnaptól ki van rúgva a munkahelyéről, de nincs kétségbe esve, mert hát nem kell hogy kétségbe essen, ugye? ugye?? megnyugtattam hogy egész nyugodtan kétségbe eshet, mert a mai világban, (amiről persze neki fogalma sincs) kurvára nehéz munkát találni és talán nem kellett volna a biztos munkahelyét elbasznia azzal, hogy mindent keresztbeszart. khm.

azért valami jót is ide a végére, este két kollégámmal elmentünk egyet salátázni, kifröcsögtük magunkat hogy szar az élet, de mi legalább jól szórakozunk közben. gyors még össze kellene készítenem a holnapi ebédemet, aztán beesek az ágyba, mert szó szerint zombinak érzem magam, oh és rettentően fáj a bokám.