hivatalosan is itt a tavasz, hű társam, allergia beköltözött a mindennapjaimba. összevissza tüsszögök, könnyezik a szemem, a 100-as zsebkendő pedig már kötelező tartozékom. ettől függetlenül imádom a tavaszt, végre nyílnak a virágok, a fák, kellemes idő van és valami újnak az illata lebeg a levegőben. és ha már újdonságról beszélünk, pénteken megfodrászolták a fejemet, és nagyon tetszik. elsőre nagyon furcsa, mert ha rásüt a nap egy icipicit lilás beütése van, de nem prosztó mód lila. maga a formája nem sokban változott, valamennyivel rövidebb lett de szerintem nagyon illik hozzám, szabálytalan és kicsit kócos hatása van. este rájöttem, minek üljek itthon megint, ezért kis kollégámmal elmentünk egy kört sétálni tettyére. sokszor kérdezik mi az istent tudok én állandóan csinálni a tavaknál, és ilyen helyeknél..tök egyszerű, ilyenkor elengedem minden gondom és lekapcsolom magam. hazafelé már bejelentkezett P a legjobb fiú barátom, úgyhogy hajnali háromig csak csipogtunk. szombaton reggel elindultam Robbantkához, aki a pasijával költözködik egy elég brutál környékre, mondtam is neki hogy én köszönöm szépen, de többet nem szeretnék busszal látogatást tenni nála, annál jobban szeretem az életem :D szóval egész álló nap csak takarítottunk, pakolásztunk, estére már gyufával kellett kitámasztanom a szemem mint anno Tom macskának. hozzá kell tennem, este kicsit elvesztem a magányomban, azért tudok elképzelni jobbat is, mint szombat éjjel egyedül blöfföt nézni, habár maga a film is elég jó "társaságot" szolgáltat, de azért na. így lassan 8 hónap után tényleg kezdem érezni a szingli élet hátulütőjét is. a környezetemben szinte mindenki házas, gyereke van, vagy szimplán csak párkapcsolatban él, én pedig utálok gyertyatartót játszani és mások életéből mazsolázni. no de ma jó kedvem van, így ezt hagyjuk is.

fura ötlettől vezérelve, gondoltam egyet és eszembe jutott hogy a depós korszakomban kegyetlenül bántam olyan emberekkel, akik ezt nem érdemelték meg, ezért dobtam egy gyors "sorry, pöcs voltam" üzenetet, amiből egy egész jó kis beszélgetés kerekedett ki. a partner szempontjából csak egy baj van ezzel, semmiféle indíttatásom nincs az illető irányába, de ő nem egészen abból az irányból tekint a mi "kapcsolatunkra", mint én. én is értetlenül állok a dolgok előtt, nem értem néha miért vesznek az emberek mindent "jelnek". én nem adok jeleket, ha akarok valamit, akkor kimondom kerek-perec, legyen az bármi. ha pedig az ellenkezőjét mondom ki, mintha nem vennék tudomásul. ebből megint az lesz, hogy valaki sérülni fog, és az nem én leszek.

egyébként tegnap megtaláltam életem zenéjét, habár ez a stílus azért nem áll hozzám közel, de néha ilyen vizekre is muszáj evezni.

ma reggel pont takarítás közben megérkezett a tulajom, úgyhogy gyors ki is fizettem a lakbért és kicsit csacsogtunk hogy ha már ilyen szépen berendezkedtem, akkor ráférne a konyhára is egy felújítás, amit én abszolút támogatok. mivel ilyen szép idő van, gyors rácsörögtem a csajokra, hogy eredjünk futni, mire persze húzták a szájukat, ezért abban maradtunk én futok, ők sétálnak. utána pedig hallgathatom hogy "olyan kövér vagyok" és poker arccal kell bólogatnom hogy milyen sanyarú sorsúak vagyunk. 

ééés táskás szemmel elpakolva a világ összes problémájaaaaa  ;)

k.