sokszor mondom hogy ennél lejjebb már nincs, de mindig van. mármint, most ez a vicces oldaláról fog szólni. a tegnap este folyamán különös üzenet fogadott, a cégnél egy gyakornok megtalált, aki nem elég hogy jóval fiatalabb nálam, de az első 5 perc után kiderült, egy pofátlan kretén. régen találkoztam már ilyen egoista, nárcisztikus pöccsel, de lassan már tényleg kitehetnék egy táblát „ gyökerek, gyertek. normális emberek, meneküljetek.” szóval a lényeg az egészben az, hogy miután megbombázott pár félmeztelen „hú de ki vagyok baszva” képpel, elhívott randira, én közöltem hogy ez nem fog megvalósulni, majd ezek után úgy érezte muszáj a tudtomra adnia hogy mennyire sérült a baba lelke az elutasítás miatt. nos, ma egész nap bujkáltam a cégnél, hogy még véletlenül se fussunk össze, de persze mit ad isten, ő volt az első akibe belefutottam. tipikusan az én formám.

a meló a szokásos módon még a csapból is folyt a fejünkre, nekünk meg a hajunk hullott, így nap végére megint egyenlő lettem egy mosatlan, pár napja a sarokban heverő zoknival. hazafelé viszont megcsapott a glamour napok szele, és rájöttem ideje lenne frissítenem a ruhatáramat ha már úgyis itt a jó idő stbstb. ennek örömére vettem egy brutál szép, csinos felsőt, és egy rövid ujjú kardit, amit már most imádok, oh és végre nem fekete. na jó, sötétkék, de ez már egy fokkal jobb, nem? és a legfontosabb, apró pici célokat tűztem ki a falamra post-it formájában, és holnap egy le fog kerülni, mégpedig az „új frizura”. alig várom hogy kezelésbe vegye a hajamat a fodrász, az idejét sem tudom mikor voltam utoljára és iszonyat törik a vége, plusz a színét is unom már, szóval nagyon szorítok hogy ne bassza el a csaj és megvalósuljon az elképzelésem. visszatérve a napomra, gyors bedobtam 8kor egy adag mosást, mert a szennyes kosár már nem bírt többet benyelni, utána hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a futócipőm és irányba vettem a közeli tavat, ami annyira nincs is közel..futottam egy laza 9.6km-t és persze közben találkoztam egy potenciális jövendőbelivel, akinek a kutyája érdekfeszítőbb volt mint a személyisége, de ez már csak így szokott lenni. az utóbbi időben egyébként rájöttem, klassz lenne, ha legalább az elképzelt férfi egy picit is szeretne a szabadban lenni, és nem otthon tespedni. szép gondolatok. megint elkalandoztam, tehát felmásztam a negyedikre és készültem meghalni, de kedves „volt” bejelentkezett, mert habár 8 hónapja külön utakon járunk, még mindig úgy gondolja hogy én vagyok az ingyenes pszichiátere, így megosztotta velem hogy holnaptól ki van rúgva a munkahelyéről, de nincs kétségbe esve, mert hát nem kell hogy kétségbe essen, ugye? ugye?? megnyugtattam hogy egész nyugodtan kétségbe eshet, mert a mai világban, (amiről persze neki fogalma sincs) kurvára nehéz munkát találni és talán nem kellett volna a biztos munkahelyét elbasznia azzal, hogy mindent keresztbeszart. khm.

azért valami jót is ide a végére, este két kollégámmal elmentünk egyet salátázni, kifröcsögtük magunkat hogy szar az élet, de mi legalább jól szórakozunk közben. gyors még össze kellene készítenem a holnapi ebédemet, aztán beesek az ágyba, mert szó szerint zombinak érzem magam, oh és rettentően fáj a bokám.